2013. május 08. Pécs, BodZa
Középiskolások egyik réme Vörösmarty Csongor és Tündéje. Nemcsak azért, mert bonyolult, romantikus szövege nem könnyíti meg az olvasást, hanem sok létfilozófiai kérdést is feszeget, és a népies elemek sem állnak túl közel a jelenkor olvasójához. A pécsi Janus Egyetemi Színház most mégis színpadra vitte.
Egy személyes vallomással kell kezdenem: egyszer vettem a kezembe ezt a művet, és az első öt oldal után el is hajítottam, én ezt nem olvasom el, egy mukkot sem lehet belőle érteni. Kicsit húztam is a számat, mikor a magyartanárom elráncigált erre az előadásra. Jó néhányszor voltam már a JESzben – azaz a Janus Egyetemi Színházban – de tartottam tőle, hogy valami nagyon kortárs, nagyon művészi maszlagot akarnak a nyakamba varrni. Óriásit tévedtem.
Kezdjük talán azzal, hogy maga a környezet is különleges: a JESz nem a tisztes, formális színház, egyáltalán nem ciki tornacipőben és rövidgatyában besétálni, sőt, ez alkalommal annyi néző volt, hogy egyeseket a padlóra, a színpad szélére ültettek le. Volt egy hangulata, mit ne mondjak. A néző különben is végig a darab része: legjobban akkor ijedtünk meg, amikor Ledér, a csábító a közönség soraiból sétál elő…
Teljes cikk: Pécsi Zene