2014. január 21. Pécs, SweetheartAnnie
A hétköznapi, bohókás kérdés… és válasz. “Elkölteném!”
“Nade mégis mire?”
Sokaknak ez hatalmas fejtörést okozna. Észrevételem szerint ez a sok ember, a bolygó lakosságának 99.9%.
Vajon mit tegyünk? Tegyük jobbá a világot? Vagy csak a saját életünket? Mindent elérhetünk, amit csak akarunk.
Sajnos nem tudnám megmondani, ki mit venne belőle, mire használná fel, de nekem pontosan megtervezett tervem van.
Először a “mínuszokat” törölném ki, az összes adósságot, amit még nem fizettünk ki, esetleg az s.o.s. dolgokat intézném még el (pl. rossz fűtés).
Itt jön a dilemmás része, amikor a fa törzse ezernyi ágacskákra, lehetőségekre ágazik szét. Megváljak a mostani életemtől? Költözzek egy puccos helyre, iratkozzak-e magániskolába, járjak-e menő helyekre, hordjam-e a legtrendibb ruhákat, váltsam-e valóra gyermekkori álmaimat?
Hát, az már nem lenne a valóság, az TUTI. Nem én lennék. Az vagyok, akinek felnőttem, ahogy nevelkedtem. A barátaimmal, családommal, tanítóimmal, gondjaimmal, örömeimmel.
Ami biztos az, hogy családi házba költöznénk, mert a mostani lakásunk bár elég tágas és otthonos, de van jó pár ok. Főleg, hogy a város központjában iszonyatos a levegő, és asztmásként ez nem tesz jót nekem. A többit meg nem is sorolom… Ezen kívül előre számolnék, eltennék egyetemre, ahova szeretnék menni, és a tesóm taníttatását is elintézném.
Teljes cikk: Kultúra, Pécs, online
